Könyvforgás…

Nézem a könyvet az asztalon. Súlyos, keménykötésű, vastag kötet. Tárgy. Önmagába zárt világ. A sima tapintású borítón egy semmitmondó szürke fénykép. Valahol (egy másik könyvben) azt olvastam, hogy valaki gyerekkorában mindig úgy kapta meg a könyveket, hogy hiányzott fedőlapja és az első oldala, így sosem tudta, ki a szerző, mi a cím. Pont emiatt mindig kíváncsian, előítéletek nélkül vetette bele magát az olvasásba – és később már sosem tudott olyan felszabadultan és boldogan olvasni, mint gyerekként. Akkor csak a történet számított, a varázslat.

Az asztalon lévő könyvet újrahasznosított papírra nyomtatták. Finom könyvszag. Vajon a nem eladott és bezúzott könyvekből lesz újra papír? Egy könyv születéséhez sok másik könyv pusztulása szükséges? Az új könyv megjelenésével további könyveket üt ki a piacról, míg maga is ki nem szorul onnan, átadva helyét az újabbaknak. Ez az élet körforgása, ami lám, még a könyvekre is igaznak bizonyul. Minden pusztuló példánnyal egy világ semmisül meg. Ahogy a könyvek mint tárgyak, előbb-utóbb eltűnnek a föld színéről, úgy tűnnek el a szerzőik is.

Betűk, betűk, betűk. Fekete fura formák a fehér lapokon. Az ókorban néhányszor a halottakat az ábécé betűivel is felvértezték a túlvilági életre. Mágikus formulákat, rövid rigmusokat, saját magába gabalyodó betűsorokat írtak a gonosz ellen. Amikor az írást épp hogy csak felfedezték, még pontosan tudták még a betűk értékét. Tudták az emberek, hogy a betűvetéssel milyen csoda részeseivé váltak, mert amit tesznek, az varázslat. Aki képes a világot, a gondolatait a betűk segítségével leírni, tárgyiasítani, annak hatalma van. A világ legnagyobb hatalma az írástudóké. Vagyis inkább a betűké, szavaké, amelyek megfoghatóvá teszik a valóságot.

A történetek, amelyet elmesélnek a betűk, szavak, mondatok, az elmesélés által valósággá válnak. Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted – figyelmeztet Weöres Sándor. Ugyanaz a történet felbukkanhat a világ két átellenes pontján, az az ember, aki korábban csak a fejedben létezett, szembejöhet veled a buszmegállóban. Egy frissen megírt novella valahol megtörténhet. A történetek élnek. Még mi is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s