Erkély. Galambszar – néha galambok is.
Hegyek a korláton túl a csúcson ragyog a nap.
Arcon szurkál a friss reggel – nem hideg, itt fresca a mattina.
Gőzöl a kávé a kezemben, kékül a körmöm.
A szomszéd erkélyen vakítva szárad az ágynemű.
Isten-jelenlét a hegyekben.
Tetejükön az Olympos meg a sífelvonó.
Fentről nézve kicsi vagyok, székre állok, onnan egy nagyot kiáltok, hogy mindnyájan meghalljátok:
szép jó reggelt kívánok!
Jó lenne az erkélyről a háztetőre mászni és ott megvárni a világvégét.
Vagy csak lábat lógázva elaludni a napszórásban.
egyetlen történet 