Igen nagy hiábavalóság

Nagyon egyszerű. Leülsz, a kezeid a billentyűzet fölé helyezed, itt még az is mindegy, milyen kezes vagy, én bal – jó vigasz a nehéz napokon, hogy az emberiség 10 százalékához tartozom így, olyan különlegesség-érzés, hogy lám, mégiscsak van bennem valami különleges is – , előregúvasztod a fejedet, amit nem szabad, mert rendkívül nagy terhet ró a nyakra, és görbe lesz a hátad-nyakad, migrén, váll – és lapockafájdalmak, miegymás, felteszed a kékfényszűrős monitorszemüveget, hogy ne vakulj meg húsz év múlva, és gépelni kezdesz. Írni. Kár, hogy a billentyűzet hangjára nincs jó hangutánzó szavunk, valami angol képregényben a tappa-tappa szerepel, de köze sincs ahhoz, amit én hallok és szeretek hallani, mikor írok. Bár még mindig a ceruza sercegése a legjobb, csak mondom. Aztán rájössz, hogy az íróasztalod tök kényelmetlen, és mégsem volt hülyeség, amikor még nem laptopon írtál (nem leptop, mint az angolban, LAPtop, mert lapos meg lap, meg minek bajlódni a kiejtéssel), hanem gépen, asztali gépen, ahol a billentyűzet külön kihúzható kis lapon állt – kézre – és nem kellett gönyedni vagy t-rex tartásban gépelni, de régen minden jobb volt, és mi fiatalok úgyis mindent jobban tudunk.

De mi a búbánatot írni?

Többet írok arról, hogy miről kéne írni, mint arról, amiről írni kéne. Egy pályázat itt, egy megjelenés ott – nem magamról beszélek. Tegnap könyvkiárusításon jártam, kék ibolyát láttam, kék ibolya ha leszakítanálak, tömeg, embertömeg, könyvtömeg, halmok, szakadtak, hibásak, akciósak, semmirekellők, szép remények temetői, büszke írók büszkeségének kupacai. Jobb lenne meg se születni. Írni nem kell, nem fáj. Nem írni se fáj – nagyon. Ha az én könyvemet dobálná a nép finnyázva egyik kupac tetejéről a másikra, vegye-vigye már, ne maradjon a nyakunkon, fájna? Vagy örülnék, hogy nem egy raktárban enyészik, hanem van esélye 200 Ft-ért elkelni? Legalább olvasnák ugye, de mégis. Ujjgyakorlatot írni vagy A Nagy Művet és addig semmit? Védd a fákat, írj online. Védd Afrikát, ahová a használt elektronikai eszközök kerülnek és szennyeznek, ne írj! Nem KELL írni. Nem kell senkinek. Mindenkinek van egy története, mindenki ír. Engem se érdekel mindenki. Akkor én miért érdekelnék bárkit is? Én miért írok? És te mi a fenének olvasod? A végén mindketten a raktárvásárban végezzük. Havel havelim – nagy hiábavalóság.

És dafke. Írok. Olvasok. DAFKE, mert nem lehet nem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s