Trento, 2021

A lábam alatt a gesztenye egészen olyan, mint a Bükkös partján, és a folyó is átszeli a várost, pont, mint a Duna, csak az Adige felfelé folyik. A hegyek már lenéznék az én Kőhegyemet. Az ég itt is kék, a felhők itt is bárányok, mint az emberek. Minden olyan, amilyen lehetne, de nem.

Az olasz hangom kedvesebb a magyarnál: szabadkozóbb és hálásabb. A magyar hangom őszinte és nem kér elnézést, amiért vagyok, aki vagyok – mondta יהוה Mózesnek. Vagyok az is, aki nem vagyok – magyar hangja Tamási Rebeka. Rebecca. Most, hogy így Rebek-ká lettem, megnyugtat a tudat, hogy a végén úgyis magyarul fogok haldokolni, mint magyarul szentségelek, istentelenül kurvaéletezem, ha valami történik.

De szerencsére csak ritkán történik valami, legtöbbször csak zajlik az élet, mint a jég. Néha felmorajlik alattam az évszázados családtörténet, eszembe juttatja, nem én vagyok az első vándor a Tamásik-Horváthok-Brezsnyikek-Klemmek összefonódásában.

Óvatosan lebegve úszom körbe a várost, az én városom is. Ott a nevem a kapucsengőn, de még nem csapom be magam mögött az ajtót, és a lépcsőn is macskaléptekkel surranok. Fafejemet verem a falba, én két életet akarok, vagy többet! Ember tervez, Isten nevet – ha nevetni akar, hát legyen meg az Ő akarata.

Én a Röhrig Géza emberének a cipőjét akarom, hogy én is abban hordhassam a gyökereimet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s