Girnyó – hogyan születik a novella? (néha)

Hajnali két órakor fiatal lány a békásmegyeri hévmegálló fagyos sötétjében.

Remek krimi kezdődhetne így, de szerencsére egy egészen más történet kezdete lett végül. Még friss jogsival, de már elég bátran a vezetéshez rendszeresen elvihettem a szüleim kék Ford Mondeo-ját, ha szükségem volt rá. Mivel imádom Budapestet, sokszor el is vittem, és rendszeresen Békáson letettem a P+R parkolóban, majd onnan tömegközivel folytattam az utam. Már nem tudom, honnan érkeztem ilyen későn, de nagyon boldoggá tett a tudat, hogy ilyen szabad vagyok, hiszen az autóval oda megyek ahová akarok, akkor, amikor akarok, nem kell elkapni az utolsó hévet, nem kell a szülőket riasztani, hogy jöjjenek értem, nem kell fél órákat várikázni a megállóban este, és nem kell ijesztő fazonok udvarlását hallgatni az éjszakai buszon. Boldogan zötyögtem hát Békás felé, mikor megláttam, hogy az egész parkolóban csak az én autóm áll. És világít! Sose becsüljük le az olyan autókat, amelyek csilingelnek, ha égve maradt a lámpa! Az enyém még nem a csilingelős volt. Teljesen lemerült az akkumulátor. Csak ki kellett ugrasztanom a szegény szüléket az ágyból, akik fél óra meg is érkeztek a másik autóval. Szóval megmentődtem, meg a Mondeo is végül, de a nagy kérdés: mit csináljak fél órán keresztül egy sötét hideg autóban a sötét hideg éjszakában egyedül?

Nem sokkal előtte olvastam egy interjút Karafiáth Orsolyával, aki elmesélte, hogy tiniként verset mondott magában, amíg a buszra várt. Hát nekiálltam én is, hogy edvárdkirályangolkirályléptetfakólován….de a felénél elakadtam. Nem baj, jó lesz a Toldi is, de abba is belesültem. A Tétova ódát kivételesen végig tudtam mondani, de háromszor egymás után már unalmas volt.

És akkor felbukkant bennem két mondat: Én a Girnyóval igazából nem is akartam járni. Az csak úgy jött magától. Aztán megjelent előttem a Girnyó, megszólalt bennem az elbeszélő hangja, és mire a szüleim megérkeztek, megírtam fejben az első Girnyó-novellát. Az évek alatt kialakult a saját alternatív gyerekkorom, a csodás kisvárossal, ahol mindenki mindenkit ismer, ahol óvodától érettségiig ugyanazokkal a gyerekekkel vagyok körülvéve, ahol a fikció keveredik a saját emlékeimmel és mások sztorijaival. A csodás kisváros, ahol midenki mindenkit ismer és óvodától érettségiig ugyanazokkal a gyerekekkel vagyok körülvéve, na az pont nem fikció. Sok olyan osztálytársam volt, akikkel már az oviban is együtt ittuk a főlés kakaót (én nem, de akkor is).

Benesóczky László barátom és alkotótársam így jellemezte a novellákat: “Rebeka (…) írásainak van egy pesszimistán idealista, kedvesen fanyar, derűsen kiábrándult légköre, ez teszi őt összetéveszthetetlenül egyedivé. És most… annyit rágtuk a fülét, hogy végül publikálta a Girnyó-novellákat, merthogy a novellák Girnyóról, a kicsit lúzernek tűnő, de kitartó srácról szólnak, és kicsit… kicsit az ezredforduló körüli évekről is, és kicsit a beteljesületlen szerelmekről is, amelyektől összefacsarodik a szívünk, hogy eltelt az ifjúságunk.”

A tíz történetből álló novella-sorozat az yriunk oldalán elérhető. Lehet, jót tenne az írói munkásságomnak, ha rendszeresen lerobbannék valahol az autóval…

YRIUNK – Interaktív Irodalom: Tamási Rebeka: FelNőni – Girnyó meg a többiek 1.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s